Ezen a héten két izgalmas és romantikus könyvet ajánlunk: Zserbó – A múlt tengerén és Zserbó 2. – A háború tengerén. Utazzunk vissza az 1910-es évekbe, amikor a Kvarner-öböl a magyar kulturális élet pezsgő központja volt!

✨ Mi vár ránk?

• egy édes és izgalmas utazás Budapestről az egykori Magyar Tengernellékre

• Szépkúti Blanka és báró Hollósy Ármin romantikus története a boldog békeidőktől a Nagy Háború kitöréséig

• részletes, korhű leírások Fiume, a Magyar Korona egykori legszebb ékkövének és Abbázia, a Monarchia luxusüdülőjének pompás életéről

• Igazi időutazás a századelő történelmi eseményeibe egy romantikus történetbe építve

Ne hagyd ki a Zserbót, ha szereted a történelmet romantikus köntösben olvasni! 📖💕

A szerző, Karády Anna rövid ajánlója:

A múlt heti izgalmas, de nehéz olvasmány után könnyebb vizekre evezünk. Legalábbis ami a műfajt illeti, biztosan, hiszen ezen a héten egy kétkötetes romantikus történelmi regényt ajánlunk. Igaz, viharral itt is találkozunk majd, a tengeren és a szerelemben egyaránt. Ez a két kötet pedig a Zserbó – A múlt tengerén, valamint a Zserbó 2. – A háború tengerén.

Mostani időutazásunk a 20. század elejére repít vissza, a boldog békeidőkbe, egész pontosan 1910-be. Az apropó pedig az, hogy Gerbeaud Emil a századelőn az Osztrák–Magyar Monarchia kultikus fürdőhelyén, az abbáziai luxusvillák és fényűző szállodák szomszédságában megnyitotta cukrászdáját Pavillon für eine Conditorei néven, ahova Szépkúti Blankát, a Budapesten már bizonyított Zserbó-kisasszonyt küldi el, hogy tengerparti üzletét fellendítse.

Abbazia : Conditorei Gerbeaud - 1902 - Rijeka City Library, Croatia - CC BY-NC-ND.

Még az érkezéskor, a fiumei kikötőben „a Gerbeaud-kisasszony útjába egy tengerészt sodor a bóra nevű szél“, a két kötetben kettejük kapcsolatát követhetjük végig egészen 1914-ig. Ez adja a fordulatokban, romantikában, érzelmekben  bővelkedő alaptörténetet, mely garantálja, hogy a könyvet egyszerűen le sem akarjuk tenni. Igazán izgalmas, nagyon jó stílusban megírt olvasmány, édes élvezet a sós tengeri levegőben.

Azonban ez a két kötet sokkal több, mint egy románc. Az írónő a book24.hu szerint „rendkívül alapos, tájékozott, már-már tudományos szintű pontosággal és részletességgel járja körbe a választott témát és annak minden apró részletét, legyen szó akár helyszínről, akár korstílusról, korszellemről.“ Így a szórakozás mellett történelmi ismereteinket is gazdagíthatjuk: belecsöppenünk a századelő Fiuméjének és Abbáziájának pompás életébe, amikor is a Kvarner-öböl a magyar kulturális élet pezsgő központja volt, például a friss sütemények naponta érkeztek vonattal Budapestről a napi újságokkal együtt. Megtanulhatjuk a Zserbó-kisasszonyok titokzatos óbrezs nyelvét is, mely szerint Hollóssy báró sonics ifréf. A Gerbeaud-életérzésen keresztül ismerhetjük meg a korabeli társadalmi életet, az előkelő vendégeket, akik – bár rajonganak az otthon is kapható macskanyelvért és a konyakos meggyért –, a tengerparton mégis másféle nyalánkságra vágynak.

Az abbáziai Gerbeaud cukrászda - Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest

A történelmi tények ismertetése, mely nekünk, magyaroknak ezt az időszakot olyan különlegessé teszi, organikusan épül be egy-egy jelenetbe vagy egy-egy szereplő karakterébe: például a főszereplő Blanka édesapja Fiumén keresztül vándorolt ki Amerikába, orvostanhallgató udvarlója a híres Szegő szanatóriumban végzi gyakorlatát, a legelőkelőbb vendégek pedig a Hotel Quarneróban szállnak meg. A szereplők között találunk magyarokat, horvátokat, olaszokat, akik segítenek, hogy a kor multikulturális, többnyelvű világát megismerjük, amikor is a Kvarnerben a régi mondás szerint „még a bolondok is legalább három nyelvet beszéltek.“ 

Az abbáziai villamos

Élet- és korhű táj- és térleírásokkal találkozunk, valóban olyan érzésünk lehet, mintha Blanka kisasszony oldalán mi is a Kvarner-öbölben sétálnánk. Felelevenedik előttünk a fiumei kikötő, a Gomila vendéglőinek, kocsmáinak világa, a Tengerészeti Akadémia, de egy lenyűgöző korabeli vitorlás yachton, a Sciroccón elutazunk Veglia (ma Krk) szigetére is, csónakázunk a Cres-szigeti Kék Barlangig, villamosozunk Abbáziában, és menetrendszerinti hajójárattal tesszük meg a Fiume–Abbázia távolságot. Az érzékletes leírások és a jól kidolgozott karakterek garantáltan magukkal ragadnak, és valódi időutazásra invitálnak. A történelmi adatok hitelességét és relevanciáját az írónő alapos kutatómunkája mellett Pelles Márton és Balogh Tamás szakmai lektoroknak is köszönhetjük.

Abbáziai fürdőzők. Kép forrása: Fortepan

A második kötetben a boldog békeidőket felváltja a Nagy Háború előszele, a szerelmesekre megpróbáltatások sora vár: a haditengerészeti mozgosítási parancs kirángatja őket a Kvarner édenkertjéből, hiszen ahogy a kötet alcíme is suggalja: „a kötelesség még az életnél is előbbre valóbb“. A második kötetben betekintést nyerhetünk a tengeri kikötők, világot járt tengerészek különös életébe, majd a huszadik század hajnalának legtündökölőbb éveit követően az Adria megmutatja viharosabb arcát is. A romatikus szálon keresztül megismerhetjük például a Zenta hadihajó talán kevésbé ismert tragikus történetét. Vajon az első kötet sorsszerű találkozása boldog vagy szomorú véget ér? A háború viszontagságai közepette semmiben sem lehetünk biztosak.

SMS Zenta. A kép forrása: Wikipédia

Az egykori Gerbeaud cukrászda helyén Abbáziában (ma: Opatija) a Juraj Šporer Művészeti Pavilon áll. 

Ha érdekel, hogyan éltek és élték meg a 19. századi magyar utazók Fiumét és a Kvarner-öböl vidékét, akkor jó szívvel ajánlom a Kiss Gy. Csaba és Ćurković-Major Franciska által szerkesztett „Fiume és környéke a 19. századi magyar útirajzokban” című a kötetet, mely 2020-ban jelent meg magyarul a Nap Kiadó gondozásában. Összesen 13 utazó leírását olvashatjuk, akik keresztül-kasul bejárták a Kvarner-öblöt és környékét, és élményeiket írásban is megörökítették. Kossuth Lajos és Széchenyi István személyes írásai mellett többek között a kormányzó feleségének, Nemeskéri Kiss Pálné Csapó Idának a naplója is helyet kapott ebben a gyűjteményben. Az írások amelyek lenyűgöző korrajzokkal és intim pillanatokkal tárják elénk e régió korabeli életét, többnyelvű kultúráját, természeti szépségeit. A könyv olvasása közben belekóstolhatunk a helyi kultúrába, megismerhetjük a tengerparti életet és a történelmi múlt színes és izgalmas részleteit. Igazi, izgalmas olvasmány!

Légy részese ennek a történelmi utazásnak – fedezd fel Fiumét és környékét a 19. századi magyar utazók szemén keresztül!

https://irokboltja.hu/konyv/fiume-es-kornyeke-a-19-szazadi-magyar-utirajzokban__trashed/

Ha már túltettük magunkat a tegnapi focimeccseken, képzeljük el, hogy a napsütötte tengerparton vagy otthon egy kényelmes fotelben ülve egy könyvet olvasunk, ami elrepít a 19. századi Fiuméba és környékére, és azon a szemüvegen keresztül nézhetjük azt, ahogyan a korabeli magyar utazók látták és megélték. A Kiss Gy. Csaba és Ćurković-Major Franciska által szerkesztett „Fiume és környéke a 19. századi magyar útirajzokban” című könyv színes korrajzok gyűjteménye, amely bemutatja, milyen lenyűgöző élményekkel gazdagodtak elődeink ezen a csodás vidéken.

A kötetben 13 magyar utazó írása szerepel, köztük például Kossuth Lajosé és Széchenyi Istváné, akiknek a történelemkönyvektől eltérően nemcsak politikai, hanem emberi oldalukat is megismerhetjük. Kossuth feleségéhez írt levelei nemcsak hű korrajzok, hanem tele vannak olyan romantikus részletekkel, amelyeket minden nő szívesen olvasna a szíve választottjától. Széchenyi naplójában igen személyes hangvételű bejegyzések találhatók, az ország ügyei mellett magánéletéről is ír: folyamatosan levelet vár akkor még titkos szerelmétől, Crescence-tól, de megtudjuk például, hogy a legnagyobb magyar félt a víztől (is), és arról is, hogy maga és a gondolatai elől menekül. Mert ha a téboly egyszer elragadja, főbe lövi magát. (24. o.) Mindezt 1828-ban írja! A két nagy politikus Fiuméban véletlenül találkozott is, a kormányzó feleségének naplója részletesen beszámol erről az eseményről, amikor Széchenyi szeretett volna kontroll nélkül ízlelni egy jó tengeri halat. (100. o.)

Nemeskéri Kiss Pálné Csapó Ida az egyetlen nő a kötetben, az ő naplójából is olvashatunk részleteket. Ez a karakán hölgy, a kormányzó felesége - kinek szép lelke oly forrón lángol mind az iránt, mi honunk felvirágzását érdekli (írta róla Széchenyi) - 1837 és 1848 között élt Fiumében. A haza sorsát éppannyira szívén viselte, mint a helyi lakosságét, aki „oly melegszívű, mintha magyar vére volna”. (86. o.) Írásaiban reflektál a magyar eseményekre, de beszámol a nagy fiumei vendégségekről is nyári lakukban, mely valódi Armadia-liget. A babér- és citromfák közt múlt éjjel is 18 fok melegben nagy társaság mulatott. (87. o.) Megfordult náluk Jellasich bán is, két barátjával, csodálatos hármas szeretetben. Az 1838-as nagy földrengésről is tudósít.

A kötetben természetesen központi szerepe van a tengernek, szinte mindannyian leírják ezt a végtelen csodát, gyakran összevetve például a Balatonnal. A fiumei öböl még nem nagy tenger, mivelhogy öböl, mely a föld közzé mélyen benyúlik. Sokat hasonlít a Balatonhoz, csakhogy vagy tízszer olyan nagyocska, közepén a nagy és kis torkolat (Bocca grande e picola) közt benyúlnak Veglia Chersos és Castelmuccio szigetei, mint Tihany a Balatonba. (Kossuth, 95. old)

Kép: Mosenička Draga kikötője

A könyv révén képzeletben barangolhatunk a régi Fiume utcáin, megismerhetjük a kikötőt, a vendéglátóhelyeket, a piaccsarnokokat, szemtanúi lehetünk egy hajó vízrebocsátásának, de szardíniákra halászó delfinekkel is találkozunk, sőt, Tersattóra is felsétálhatunk. A halpiacról például ezt írják:

Szegény fiumeiak, menyire igyekeznek nem csak magokat, hanem tengeröket, a tenger lakóit is magyarrá tenni! Még a kitömött halak szájába is magyar lobogócskákat tűztek, vagy azokat magyar színekkel festették be. Ily rajongás mellett kételkedhetni-e, hogy az egész épület tele magyar színekkel, magyar címerekkel s Deák és a magyar miniszterek képeivel. Szegény fiumeiak! míly sóvárogva várják a visszacsatoltatás nagy napját, az alföld-fiumei vasúthoz az első kapavágást, hogy összekösse velük az ígéret földjét, mely kikötőjük jövőjének egyetlen reménye. (Kenessey Albert, 140. o.)

Kép forrása: Hrvoje Škokić RiPortal 

Bővebb leírást kapunk az Isztriai-félszigetről is, de Wesselényi és Széchenyi is bejárták a közeli szigeteket, és részletes, izgalmas leírást adnak Cresről, Rabról és Krkről, amelyek akkor még nem hemzsegtek a turistáktól. A lakosokban, kik vendégszeretők, nagy kedv Magyarországtól bekebeleztetni. - - Ez jó lenne, még ha e szigetek sem gazdagok, sem más szempontból nem volnának különösen értékesebbek. (Széchenyi István, 25. o.)

Ezek az írások betekintést nyújtanak a helyi kultúrába, társadalmi életbe és a természet csodáiba is. Megtudhatjuk, hogyan éltek és gondolkodtak akkoriban itt a Kvarner-öbölben, milyen volt a mindennapi élet, vagy például hogy milyennek látták az olasz gasztronómiát a magyarok.

"Inkább kíváncsiságból, mint kénytelenségből nehány osteríát és trattoriát is felkerestünk. Ezekben a hatodrangú korcsmákban, melyeket többnyire a polgárság és a tengerésznép látogat, mesés olcsó minden, de olyan rossz is, hogy egy falatot sem tudtunk föztükből megenni. Bort mindenütt nagyon jót lehet kapni, kivált vöröset, mely kissé fanyar ugyan, de azért igen kellemes ízű és a mai filloxerás világban még olcsó is, mert 20-30 krajcárért már olyan bort adnak, melyért előkelő vendéglőkben, különösen nálunk idehaza 2 forintnál is többet számítanának fel." (Szinnyei Ottmár, 172. o.)

A könyvbe bele-bele lehet lapozni, kiválasztani egy-egy utazót, részleteket olvasni, vagy elolvasni mindent az elejétől a végéig, olvasás közben garantáltan a Kvarner-öböl varázslatos világában érezhetjük magunkat, ráadásul abban a korban, amikor a magyar jelenlét nem csak turisták hadait jelentette!

A könyv horvát nyelven is megjelent 2020-ban a Srednja Europa könyvkiadó gondozásában, Rijeka i okolica u mađarskim putopisima XIX. stoljeća címmel. Az írásokat Ćurković-Major Franciska* tanárnő egy fordítói szeminárium keretében a Zágrábi Egyetem hungarológia szakos hallgatóival fordította le.

*2024-ben dr. Ćurković-Major Franciska irodalomtörténészt, a Zágrábi Egyetem Bölcsészettudományi Kara Hungarológiai Tanszékének nyugalmazott egyetemi docensét Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki a horvátországi magyar nemzetiségi nyelvoktatásban, illetve az egyetemi szintű magyar nyelvi és műfordítóképzésben végzett fél évszázados tevékenysége, valamint értékes irodalomtudományi és műfordítói életműve elismeréseként.

Fénykép: dr. Ćurković-Major Franciska és dr. Demcsák Csaba nagykövet úr a kitüntetés adományozásakor a zágrábi Liszt Intézetben