Ha érdekel, hogyan éltek és élték meg a 19. századi magyar utazók Fiumét és a Kvarner-öböl vidékét, akkor jó szívvel ajánlom a Kiss Gy. Csaba és Ćurković-Major Franciska által szerkesztett „Fiume és környéke a 19. századi magyar útirajzokban” című a kötetet, mely 2020-ban jelent meg magyarul a Nap Kiadó gondozásában. Összesen 13 utazó leírását olvashatjuk, akik keresztül-kasul bejárták a Kvarner-öblöt és környékét, és élményeiket írásban is megörökítették. Kossuth Lajos és Széchenyi István személyes írásai mellett többek között a kormányzó feleségének, Nemeskéri Kiss Pálné Csapó Idának a naplója is helyet kapott ebben a gyűjteményben. Az írások amelyek lenyűgöző korrajzokkal és intim pillanatokkal tárják elénk e régió korabeli életét, többnyelvű kultúráját, természeti szépségeit. A könyv olvasása közben belekóstolhatunk a helyi kultúrába, megismerhetjük a tengerparti életet és a történelmi múlt színes és izgalmas részleteit. Igazi, izgalmas olvasmány!
Légy részese ennek a történelmi utazásnak – fedezd fel Fiumét és környékét a 19. századi magyar utazók szemén keresztül!
https://irokboltja.hu/konyv/fiume-es-kornyeke-a-19-szazadi-magyar-utirajzokban__trashed/
Ha már túltettük magunkat a tegnapi focimeccseken, képzeljük el, hogy a napsütötte tengerparton vagy otthon egy kényelmes fotelben ülve egy könyvet olvasunk, ami elrepít a 19. századi Fiuméba és környékére, és azon a szemüvegen keresztül nézhetjük azt, ahogyan a korabeli magyar utazók látták és megélték. A Kiss Gy. Csaba és Ćurković-Major Franciska által szerkesztett „Fiume és környéke a 19. századi magyar útirajzokban” című könyv színes korrajzok gyűjteménye, amely bemutatja, milyen lenyűgöző élményekkel gazdagodtak elődeink ezen a csodás vidéken.
A kötetben 13 magyar utazó írása szerepel, köztük például Kossuth Lajosé és Széchenyi Istváné, akiknek a történelemkönyvektől eltérően nemcsak politikai, hanem emberi oldalukat is megismerhetjük. Kossuth feleségéhez írt levelei nemcsak hű korrajzok, hanem tele vannak olyan romantikus részletekkel, amelyeket minden nő szívesen olvasna a szíve választottjától. Széchenyi naplójában igen személyes hangvételű bejegyzések találhatók, az ország ügyei mellett magánéletéről is ír: folyamatosan levelet vár akkor még titkos szerelmétől, Crescence-tól, de megtudjuk például, hogy a legnagyobb magyar félt a víztől (is), és arról is, hogy maga és a gondolatai elől menekül. Mert ha a téboly egyszer elragadja, főbe lövi magát. (24. o.) Mindezt 1828-ban írja! A két nagy politikus Fiuméban véletlenül találkozott is, a kormányzó feleségének naplója részletesen beszámol erről az eseményről, amikor Széchenyi szeretett volna kontroll nélkül ízlelni egy jó tengeri halat. (100. o.)
Nemeskéri Kiss Pálné Csapó Ida az egyetlen nő a kötetben, az ő naplójából is olvashatunk részleteket. Ez a karakán hölgy, a kormányzó felesége - kinek szép lelke oly forrón lángol mind az iránt, mi honunk felvirágzását érdekli (írta róla Széchenyi) - 1837 és 1848 között élt Fiumében. A haza sorsát éppannyira szívén viselte, mint a helyi lakosságét, aki „oly melegszívű, mintha magyar vére volna”. (86. o.) Írásaiban reflektál a magyar eseményekre, de beszámol a nagy fiumei vendégségekről is nyári lakukban, mely valódi Armadia-liget. A babér- és citromfák közt múlt éjjel is 18 fok melegben nagy társaság mulatott. (87. o.) Megfordult náluk Jellasich bán is, két barátjával, csodálatos hármas szeretetben. Az 1838-as nagy földrengésről is tudósít.
A kötetben természetesen központi szerepe van a tengernek, szinte mindannyian leírják ezt a végtelen csodát, gyakran összevetve például a Balatonnal. A fiumei öböl még nem nagy tenger, mivelhogy öböl, mely a föld közzé mélyen benyúlik. Sokat hasonlít a Balatonhoz, csakhogy vagy tízszer olyan nagyocska, közepén a nagy és kis torkolat (Bocca grande e picola) közt benyúlnak Veglia Chersos és Castelmuccio szigetei, mint Tihany a Balatonba. (Kossuth, 95. old)
Kép: Mosenička Draga kikötője
A könyv révén képzeletben barangolhatunk a régi Fiume utcáin, megismerhetjük a kikötőt, a vendéglátóhelyeket, a piaccsarnokokat, szemtanúi lehetünk egy hajó vízrebocsátásának, de szardíniákra halászó delfinekkel is találkozunk, sőt, Tersattóra is felsétálhatunk. A halpiacról például ezt írják:
Szegény fiumeiak, menyire igyekeznek nem csak magokat, hanem tengeröket, a tenger lakóit is magyarrá tenni! Még a kitömött halak szájába is magyar lobogócskákat tűztek, vagy azokat magyar színekkel festették be. Ily rajongás mellett kételkedhetni-e, hogy az egész épület tele magyar színekkel, magyar címerekkel s Deák és a magyar miniszterek képeivel. Szegény fiumeiak! míly sóvárogva várják a visszacsatoltatás nagy napját, az alföld-fiumei vasúthoz az első kapavágást, hogy összekösse velük az ígéret földjét, mely kikötőjük jövőjének egyetlen reménye. (Kenessey Albert, 140. o.)
Kép forrása: Hrvoje Škokić RiPortal
Bővebb leírást kapunk az Isztriai-félszigetről is, de Wesselényi és Széchenyi is bejárták a közeli szigeteket, és részletes, izgalmas leírást adnak Cresről, Rabról és Krkről, amelyek akkor még nem hemzsegtek a turistáktól. A lakosokban, kik vendégszeretők, nagy kedv Magyarországtól bekebeleztetni. - - Ez jó lenne, még ha e szigetek sem gazdagok, sem más szempontból nem volnának különösen értékesebbek. (Széchenyi István, 25. o.)
Ezek az írások betekintést nyújtanak a helyi kultúrába, társadalmi életbe és a természet csodáiba is. Megtudhatjuk, hogyan éltek és gondolkodtak akkoriban itt a Kvarner-öbölben, milyen volt a mindennapi élet, vagy például hogy milyennek látták az olasz gasztronómiát a magyarok.
"Inkább kíváncsiságból, mint kénytelenségből nehány osteríát és trattoriát is felkerestünk. Ezekben a hatodrangú korcsmákban, melyeket többnyire a polgárság és a tengerésznép látogat, mesés olcsó minden, de olyan rossz is, hogy egy falatot sem tudtunk föztükből megenni. Bort mindenütt nagyon jót lehet kapni, kivált vöröset, mely kissé fanyar ugyan, de azért igen kellemes ízű és a mai filloxerás világban még olcsó is, mert 20-30 krajcárért már olyan bort adnak, melyért előkelő vendéglőkben, különösen nálunk idehaza 2 forintnál is többet számítanának fel." (Szinnyei Ottmár, 172. o.)
A könyvbe bele-bele lehet lapozni, kiválasztani egy-egy utazót, részleteket olvasni, vagy elolvasni mindent az elejétől a végéig, olvasás közben garantáltan a Kvarner-öböl varázslatos világában érezhetjük magunkat, ráadásul abban a korban, amikor a magyar jelenlét nem csak turisták hadait jelentette!
A könyv horvát nyelven is megjelent 2020-ban a Srednja Europa könyvkiadó gondozásában, Rijeka i okolica u mađarskim putopisima XIX. stoljeća címmel. Az írásokat Ćurković-Major Franciska* tanárnő egy fordítói szeminárium keretében a Zágrábi Egyetem hungarológia szakos hallgatóival fordította le.
*2024-ben dr. Ćurković-Major Franciska irodalomtörténészt, a Zágrábi Egyetem Bölcsészettudományi Kara Hungarológiai Tanszékének nyugalmazott egyetemi docensét Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki a horvátországi magyar nemzetiségi nyelvoktatásban, illetve az egyetemi szintű magyar nyelvi és műfordítóképzésben végzett fél évszázados tevékenysége, valamint értékes irodalomtudományi és műfordítói életműve elismeréseként.
Fénykép: dr. Ćurković-Major Franciska és dr. Demcsák Csaba nagykövet úr a kitüntetés adományozásakor a zágrábi Liszt Intézetben
