Ma Juhász Imre hiánypótló könyvét, a Fiume – egy közép-európai város és kikötő a hatalmi érdekek metszéspontjában című kötetet ajánljuk figyelmetekbe. 🌊🏛️
Ez az átfogó mű mindenkinek "kötelező olvasmány", aki érdeklődik Fiume magyar múltja iránt. A könyv részletesen bemutatja a város történelmét a kezdetektől egészen napjainkig, gazdag képanyaggal és érdekes jogtörténeti elemzésekkel. 📖🔍
👉Ne hagyd ki, ha szeretnéd más szemmel látni a ma turistáktól hemzsegő kikötővárost!
Itt még rendelhető:
https://bookline.hu/product/home.action?_v=Juhasz_Imre_Fiume&type=20&id=3969052
Kép: saját felvétel
A mai bejegyzésben egy olyan könyvet ajánlunk, mely mindenkinek, akit érdekel Fiume magyar története, egy „kötelező olvasmány”. Juhász Imre, aki jelenleg az Alkotmánybíróság elnöke, 2020-ban jelentette meg Fiume – egy közép-európai város és kikötő a hatalmi érdekek metszéspontjában című hiánypótló kötetét a Heraldika Kiadónál.
A szerző elmondása szerint azért fogott bele ebbe az átfogó munkába, mert egyrészt úgy gondolja, hogy a többi elcsatolt területhez képest Fiuméről sokkal kevesebb szó esik, másrészt amikor jól használható útikönyvet keresett a Kvarner-öböl ezen részének felfedezéséhez, akkor csak 1990 előtti, elavult kiadványokat talált.
Az 510 oldalas könyv, melynek előszavát Sulyok Tamás, a jelenlegi köztársasági elnök írta, 19 fejezetben dolgozza fel Fiume történetét, gyakorlatilag a kezdetektől, a messzi ókortól napjainkig. A középpontban természetesen az a két megszakítással közel 150 évnyi időszak áll, 1776-tól 1918-ig, amikor is az adriai város magyar fennhatóság alatt állt. A magyar időszak előtti és utáni időszakokra vonatkozó fejezetek segítenek megértetni, hogy a város miért tartozott csak a XX. század folyamán hat különböző entitáshoz.
A több mint félezer oldalon 106 színes képet láthatunk a régi és a mai Fiuméről, melyek nagy része vagy a szerző saját felvétele, vagy az ő tulajdonában álló képek, régi képeslapok. Csak ezt végiglapozva már kapunk egy felszínes képet az egykori magyar kikötővárosról.
Juhász Imre nagy alapossággal mutatja be Fiume történetét, a korabeli viszonyokat, a társadalmi, gazdasági és kulturális aspektusokat, és mindezt alapvetően a jogtörténeti szempontból kiindulva teszi, hiszen a sajátos földrajzi-politikai helyzet folyamatos jogi szabályozást igényelt. Ezt támasztja alá az 1256 végjegyzet is, de ami szerintem az egyik legizgalmasabb, hogy a tényeket nemcsak bemutatja, hanem azokat értékeli is, az objektív adatok mellett a szerző saját véleményét is megismerhetjük például a „Rendhagyó számvetés – nemcsak számokkal“ vagy a Tényszerű epilógus után a 19. fejezet Szubjektív epilógusában.
A könyv a Fiumével foglalkozó történészek, jogtörténészek számára is egy valódi kincsesbánya, hiszen a Függelékben a Fiuméra vonatkozó jogszabályok jegyzéke is megtalálható az 1807 és 1935 közötti időszakban, mely egy helyen még sosem jelent meg.
Juhász Imre hiánypótló könyvét 2021-ben Zágrábban és Fiuméban is bemutattuk, és a szakma egyöntetű véleménye, hogy szorgalmazni kell annak horvát fordítását is, elősegítendő a párbeszédet a horvát kutatókkal.
Nem feltétlenül egy tipikus tengerparti olvasmány, de ebből felkészülve biztosan más szemmel látjuk a ma turistáktól hemzsegő kikötővárost, így - Juhász Imre bevezetőben leírt gondolatával összehangban - érdemes olvasni.
„Aki először jár Fiuméban - talán félnapos kiránduláson a horvát tengerparti nyaralást megszakítva, valójában Rijekában, a jugoszlávizmust láthatóan nehezen levetkőző városban jár. A legjobb szándék mellett sem fedezheti fel a magyar múlt számtalan megbúvó örökségének nagy többségét. Ugyanakkor e város meghálálja az érdeklődést, a figyelmet. Mint a szemérmes szépasszony, csak lassan, fokozatosan, újabb és újabb megismerés iránti kiváncsiságot ösztönözve mutatja meg minden szépségét. Aki részesülni szeretne a csodában, amit Fiume nyújthat, nincs más lehetősége, időt kell a városra szánni, és az eredmény nem marad el...“
Juhász Imre a könyv bemutatóján a zágrábi Liszt Intézetben 2021-ben
